2010 Miháld Szala-Virtusfesztivál alkalmával elkészült az első barantás kopjafa, mely szimbóluma az összefogásnak és az előttünk jártak tiszteletének.
A Baranta mozgalom, a magyar kultúra őrzője, amely leginkább a falusi környezetben élte túl a fogyasztói világ támadásait. A mai kor emberét furfangos érdekek manipulálják. A márkaneveknek és nem a szimbólumoknak van értéke, pedig a márkafüggőség lehúz, a szimbólumok pedig összekötnek. A barantások egy faluból származnak melyet úgy hívnak: Kárpát medence. Ennek a falunak az egyik kis fészkébe került a kopjafánk, ami nem is lehetett volna jobb helyen, hiszen a Vukics Ferenc ide járt iskolába és gyermekkori otthona is csupán pár kilométer. Ezen a környéken hallotta azt a szót először gyerekként hogy Baranta. A kopjafa, ami egyébként temetkezési szokások szerint fejfa, most emlékezőhely és nem temetőbe, hanem így a bölcsőbe került. Egyre többen tudjuk: a legnagyobb szám az egy mivel egységet fejez ki. A kopjafa olyan mint egy nagy egyes, mely így egy nagy egység megtestesítője.


Bízunk benne, hogy jó példával járunk elöl, és a Kárpát haza más településein is találkozhatunk ugyanilyen kopjafával majd. Adjuk hírül vele, hogy a Mária országa lesz még egyszer egy közösség.


Három éves kihagyás után a virtusfesztivál újraéledt Miháldon. Ezen rendezvények alatt szerzett tapasztalatok bizonyították be, hogy van még magyar összefogás, és önzetlen emberek a hazájuk iránti elkötelezettségből pénzt, időt, munkát nem sajnálva emlékezetes dolgokat tudnak véghezvinni.


Vörös András
Thúry Baranta